Az előadás három kommunikációs szintre épül: a térbe és közönségbe való beilleszkedés, a mesének a színészek szerinti értelmezése, valamint a gyerekek által létrehozott ábrázolás. Egy csapat bábszínész meglátogat egy csapat gyereket, és bábokat, valamint laminált polisztirolból készült színes kockákat visznek magukkal. Miután röviden ismertetik a játékszabályokat, az alkotók és a gyerekek elkezdik a színes kockákból megépíteni a tornyocskát, a mese központi elemét. Mindeközben a színészek által hozott tervrajzokat tanulmányozzák, és a közösen tanult építődalt éneklik. Az elkészült építmény paravánként funkcionál, amely elválasztja a közös teret és a játék terét. A színészek visszavonulnak a paraván mögé és bemutatják a szereplőket – kesztyűsbábokat – akik arra kérik a gyerekeket, hogy csendben kövessék végig az előadást. Ezután következik a Tornyocska előadása – egy mese, amelyben a kisállatok (Süni, Kakas, Egérke) eszességgel és bátorsággal győzedelmeskednek a nagyok (Róka, Farkas, Medve) fölött, megvédve otthonukat, a tornyocskát.
Írta: Sz. J. Marsak
Fordította: Földesi Tamás
Rendező: Jakab Ildikó
Tervező: K. Kalinovszki Mária m.v.
Zeneszerző: András Enikő m.v