JANOVICS
Kolozsvári Állami Magyar Színház
JANOVICS
Janovics Jenő életéből inspirálódva, Vecsei H. Miklós és Németh Nikolett szövege és a társulat improvizációi alapján
Janovics direktor úr: BÁCS MIKLÓS
Méry bácsi, házi tűzoltó: BÍRÓ JÓZSEF
Bürger Antal, öltöztető szabó: KARDOS M. RÓBERT
Poór Lili: ALBERT CSILLA
Az előző rész tartalmából
A lány: TŐTSZEGI ZSUZSA
A hang: BODOLAI BALÁZS
Barbár B.: IMRE ÉVA
Továbbá ismert és ismeretlen történelmi figurák, egy filmes stáb, végül Ady Endre
VÁTA LÓRÁND
PÁNCZÉL LILLA
DARADICS HANNAH
GEDŐ ZSOLT
KISS TAMÁS
ANDRÁS GEDEON
FARKAS LORÁND
Rendező: IFJ. VIDNYÁNSZKY ATTILA
Díszlettervező: CSÍKI CSABA
Jelmeztervező: CS. KISS ZSUZSANNA
Zene: MESTER DÁVID
Koreográfus: BERECZ ISTVÁN
Dramaturg: NÉMETH NIKOLETT
Rendezőasszisztens: DÁVID HELGA
Előadásvezető: ALBERT ENIKŐ
A Janovics című előadás nem hagyományos értelemben vett életrajzi darab. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezése nem csupán egy kivételes életutat idéz meg, hanem egy letűnt korszak szellemiségét és a művészet örök kérdéseit is körüljárja.
A középpontban Janovics Jenő áll – a színházi újító és a kolozsvári filmgyártás úttörője, aki a történelem viharaiban is rendíthetetlen küldetéstudattal alkotott.
Az előadás két fő pillérre épül: a kolozsvári filmgyártás hajnalára és Janovics 1919-es Hamlet-rendezésére. E narratív kereteken belül kaleidoszkópszerűen bontakozik ki a múlt a színpadon, miközben a századforduló pezsgő szellemi világa éppúgy megelevenedik, mint a kortárs művészet dilemmái, s a helyi kolozsvári gyökerek szervesen kapcsolódnak össze az egyetemes kérdésfelvetésekkel.
A Janovics hangulata egyszerre lokális és univerzális: mélyen ágyazódik Kolozsvár kulturális örökségébe, ugyanakkor minden néző számára átélhető kérdéseket vet fel művészetről, elhivatottságról és emberi tartásról.
*
Egy kísérletnek gondolom a Janovics-előadást, mivel ott kezdődik majd, ahol a Barbárok befejeződött. Akár egy sorozat második része, egy láncszem vagy inkább egy kereszteződés. Ahogy a Barbárok, úgy a Janovics sem életrajzi előadás, igyekszik minél távolabb kerülni a színház kereteitől, de a Barbároktól eltérően most az volt a célunk, hogy a főszereplő életének legjelentősebb időszakát meséljük el, Janovics féle „új formában".
Ifj. Vidnyánszky Attila – az előadás rendezője
Az előadás időtartama: 3 óra 1 szünettel
Díjak:
OSZT 2025, Szolnok – A Szolnoki Szigligeti Színház díja
OSZT 2025, Szolnok – Gedő Zsolt – a legjobb 35 év alatti színésznek járó Básti Lajos-díj
Fesztiválszereplések, turnék:
Madách Imre Nemzetközi Színházi Talákozó, Budapest, 2025. május 6-7.
Országos Színházi Találkozó, Szolnok, 2025. június 12.
Erdélyi Hét, Gyulai Várszínház, 2025. augusztus 1.
35. Országos Színházi Fesztivál, Bukarest, 2025. október 25-26.
Sajtóvisszahang
A rendező Vecsei H. Miklós és Németh Nikolett dramaturgokkal, valamint a kolozsvári társulat színészeivel együtt teremtette meg a teljes mértékben eredeti előadást, amelynek szövege és vonalvezetése főként a Janovics fennmaradt naplójában szereplő visszaemlékezésekből tevődik össze. Ifj. Vidnyánszky Attila immár harmadszor rendezett a kincses városban: a Rómeó és Júlia után a Bartók Béla és Kodály Zoltán életéből inspirálódott, Ifjú barbárok című, jelenleg is a repertoáron szereplő előadással kápráztatta el a közönség azon részét, amely nem riad vissza a friss lendületű, olykor kissé kaotikusnak ható, mégis egységes egésszé összeálló, „formabontó” megoldásoktól sem mentes produkcióktól.
[…]
A csapat olyan előadást tesz a néző elé, amely nemcsak témafelvetése, de egészében vett különlegessége, a kiváló színészi játék, a meghatározó látványvilág, a koreográfia és a zenei anyag miatt is emlékezetessé válik.
Az ifj. Vidnyánszky által felkínált művészi eszközök észveszejtő kavalkádja magában foglalja a változatos stílusú, számos gyakorlati és elméleti irányvonalból eredő színművészetet, a mindent átható és mindenre kiterjedő zenét (melynek eredeti partitúráit Mester Dávid szerezte), és a testi és gesztikus kifejezésmód öt és fél csillagos színvonalát (koreográfia: Berecz István). Amit – és ahogyan – elmondanak, elénekelnek és eltáncolnak a Janovicsban (is), az jelenti a felidézett személyiségek és idők előtti mély főhajtást.
Nem vártam ilyen átütő erejű, a vége után még gondolatban sokáig foglalkoztató előadásra. Tudtam, ki volt Janovics Jenő, főleg a filmművészetben betöltött szerepére tekintettel, és azt is, hogy közvetetten neki köszönhetjük Michael Curtiz (azaz a pontosság kedvéért Kertész) Casablancáját is. Ami a színházi érdemeit illeti, senki nem vonja őket kétségbe. Ő volt az első, aki innovatív módon filmvetítést használt, amikor Madách Ember tragédiáját rendezte. Talán fellengzős lenne úgy fogalmazni, hogy életét a művészet és a színház szolgálatában töltötte le, de gyakorlatilag éppen, hogy ezt tette, ha azt is belevesszük, hogy vagyonát művészeti célokra fordította. Nem volt erdélyi, ám a magyar sors felvállalása érdekében erdélyinek vallotta magát (a Színpártoló Egyesületnek írott 1933-as levelében). Mindez elmondásra kerül a Kolozsvári Magyar Színház előadásában.
Ifj. Vidnyánszky Attila előadása nem kíván klasszikus értelemben vett életrajzi műnek lenni, és nem is válik azzá. És dokumentumszínházzá sem, aminek talán első látásra tűnhet. A rendező fenntartja magának a szabadságot, hogy intelligensen, ihletetten eljátsszon mindkét struktúrával, majd azonnal, szenvtelenül ejtse is őket. Még a szigorúan vett életrajzi vonalat is elhagyja annak érdekében, hogy egy képi és történeti jelekkel impregnált világot hozzon létre, egy letűnt világot, a két fő egységre összpontosítva, amelyek a háromórás előadás két részében oszlanak szét: a filmművészet kezdeteire Kolozsváron, illetve az 1919. szeptember 30-ai utolsó Hamlet-előadás.